Intézményes bővülés a katolikus egyházban
A napokban a hetvenedik születésnapját ünneplő Esztergom–budapesti érsek, Erdő Péter beszélt a magyar és a világegyház eltérő helyzetéről és arról is, hogy a magyar püspökök jövő tavaszra újra Magyarországra hívták a szentatyát.
2022. július 1. 08:36

Erdő Péter – Bach Máté felvétele

– Nagyon megrendítő és mégis felemelő például, amikor haldoklóval találkozunk és beszélünk. Olyankor azt érezhetjük, hogy egy döntő ponton a kegyelem eszközeként működhetünk közre egy ember sorsának a végső alakulásában – fogalmazott lapunknak Erdő Péter bíboros azzal kapcsolatban, hogy mely élmények voltak rá nagy hatással papi pályája során.

A napokban a hetvenedik születésnapját ünneplő Esztergom–budapesti érsek beszélt a magyar és a világegyház eltérő helyzetéről és arról is, hogy a magyar püspökök jövő tavaszra újra Magyarországra hívták a szentatyát.

– A napokban, június 25-én ünnepelte a hetvenedik születésnapját. Kerek évfordulókon az ember rendre visszatekint a mögötte hagyott évekre, évtizedekre. Megtette ön is?

– Röviden igen, ahogy a körülmények engedték. Hálát adtam a Jóistennek, emellett alkalmat találtam arra is, hogy elmenjek a kelenföldi plébániára, a szüleim sírjához, nagy hálával tartozom nekik. Mindaz, amit az ember fontosnak tart az életben, összefügg a neveltetésével. Nagyon köszönöm nekik a hitet és a jogot is, amiről az életem szól.

– A hetvenedik születésnapja alkalmából egy magyar és egy idegen nyelvű tanulmánykötet bemutatásával tisztelegtek ön előtt pályatársai, munkatársai és barátai. Milyen érzéssel tölti el a megkülönböztetett figyelem?

 

Az ajándékként írt kötetek – magyarkurir.hu

– Nagy örömmel látom azt, hogy a magyar egyetemi tanárnak, a humán tudósnak a helyzete milyen. Általában dupla munkát végzünk fele elismerésért, mert egyszerre kell részt vennünk a nemzetközi szakmai életben és kell párbeszédet folytatnunk a magyar társadalommal, a hallgatóinkkal, de ez a kettő egyszerre teszi különösen széppé a munkánkat. Nagyon örülök annak, hogy egy idegen nyelvű tanulmánykötetet írtak a külföldi barátaim és kollégáim, egy magyar nyelvűt pedig az itthoniak.

KISALFOLD - Erdő Péter: a feltámadás fényében felelősek vagyunk egymásért

A főpap – kisalfold.hu

– A Rákosi-korszak idején, 1952-ben született, fiatalkora, majd papi pályájának kezdete az államszocializmus évtizedeire esett, de már a rendszerváltás óta is eltelt 32 év. Hogyan élte át a világ változását?

– Természetesen nem úgy, hogy én csináltam. Azt hiszem, hogy hatalmas nemzetközi erők dolgoztak, és nagyon nagy történelmi folyamatok játszódtak le, amelyekben mi láttuk a gondviselés munkáját. Ebben a helyzetben, az új lehetőségek mentén kellett vállalni a feladatainkat, és a közben adódó feladatok tették széppé ezt az időszakot. Azon dolgoztunk, hogy kialakuljon az állam és egyház, az egyház és társadalom viszonyának egy új rendszere. Azon is munkálkodtunk, hogy a katolikus hit ismeretanyaga – a teológiai és az egyházzal kapcsolatos kánonjogi is – elterjedjen és elmélyüljön annyira a társadalomban, hogy ismét egy szilárd építkezés következzen.

– Közel ötven éve, 1975-ben szentelték pappá, így pályája csaknem fél évszázadot ölel fel. Melyek a legkedvesebb, papi hivatásával kapcsolatos élmények, emlékek, amelyek eszébe jutnak?

– A papi küldetésnek háromféle területe van, a megszentelői, a tanítói és a kormányzói, és mindegyikhez nagyszerű élményeim fűződnek. Nagyon megrendítő és mégis felemelő például, amikor haldoklóval találkozunk és beszélünk, olyankor azt érezhetjük, hogy egy döntő ponton a kegyelem eszközeként működhetünk közre egy ember sorsának a végső alakulásában. Ez egy gyönyörű szép élmény.

– Egy-egy ilyen visszatekintés alkalmat adhat arra is, hogy a jelenkort értékelje. Hogyan ítéli meg a magyar katolikus egyház helyzetét?

– Az utóbbi harminc évben hatalmas bővülés történt az intézményeink terén, magának az egyháznak a szervezete is szerteágazóbb lett. De különösen hatalmas mértékben bővült a közszolgálati intézmények hálózata, amelyet a mi egyházunk tart fenn. Nyitott kérdés a társadalomban, hogy ezekben az intézményekben tovább tudjuk-e adni azokat az értékeket, amelyek a szívünk közepében vannak, és amelyek át is élték az előző, nehezebb időszakot. Ez lenne a cél.

– S hol tart a világegyház?

– A világegyházban mások a folyamatok. Nyugaton nem volt radikális tiltás vagy államosítás, viszont volt egy fokozatos elkényelmesedés és érdektelenné válás. A közömbösség lassanként magába az egyház belső életébe is beszivárgott. Ugyanakkor a világegyház sokarcú, van egy erőteljesen fejlődő, de még nem igazán kibontakozott afrikai egyház, és van egy nagyon ígéretes és szépnek mutatkozó távol-keleti katolicizmus. Ebben az utóbbiban hatalmas szellemi, lelki és akár anyagi, fizikai erőtartalékok vannak.

– Az elmúlt két évben nagyban befolyásolta a világunkat a pandémia. Mit gondol, magunk mögött tudhatjuk a koronavírus-járványt?

– Teljesen nem, de járványok mindig is voltak az emberiség történetében. A járvány súlyosságához mérten mindig volt rá a hitnek is egy válasza, mert az ember ilyenkor határhelyzetbe kerül. Ha a legszűkebb körből, a hozzátartozók vagy kollégák közül egyesek meghalnak egy járványban, az mégiscsak elgondolkodtatja az embert. Persze a pandémia sem lehet ok arra, hogy rettegésben éljük az életünket. A járvány idején is mindig eszünkbe jutott a régi római közmondás, hogy hajózni kell, élni nem kell. Az emberiségben benne rejlik ez a fajta bátorság is, és adott esetben vannak olyan feladatok, amelyek azt is megérik, hogy az ember kockáztasson értük.

– A járvány a hitéletre, az egyház életére is hatással volt. Mit gondol, megerősödve vagy meggyengülve került ki az egyház ebből a helyzetből?

– Amikor a járvány tetőzött, voltak hatósági tilalmak, nem lehetett például összejönni. Márpedig a kereszténység közösségi vallás, ahol nem a házi kultusz a jellemző. Éppen ezért sokaknak nagyon hiányzott a közösségi ünneplés. Magam székesegyházakban és központi helyeken, illetve nagyobb ünnepélyes alkalmakon szoktam elsősorban szertartást végezni, ha ezeket hasonlítom össze, akkor most jobban állunk, mint 2019-ben. Az emberek nagyobb számban tértek vissza, mint amennyien korábban részt vettek a szentmiséimen. Az, hogy az egyes plébániákon, a hétköznapi miséken mennyien vesznek részt, változó. Szerintem Magyarországon általánosságban nem állunk rosszul.

– Alig kezdett enyhülni a pandémia, feb­ruár 24-én kitört az orosz–ukrán háború. Sokan gondoltuk, hogy ehhez hasonló háborús konfliktus Európában elképzelhetetlen, mégis megtörtént. A világ békéért kiált: mit tehet az egyház és mit tehetnek a hívők azért, hogy elhallgassanak a fegyverek?

– Amit az első naptól teszünk, az az imádság. Ennek vannak különleges ünnepélyes formái, ilyen a felajánlás. Ekkor egy országot, egy népet vagy akár több államot is felajánlunk Istennek, esetleg úgy, hogy Szűz Mária különleges közbenjárását kérjük. Ezt tette meg a hagyomány szerint Szent István király Magyarországgal. Éppen ezért a pápai felszólításnak mi úgy tettünk eleget, hogy a Szent Jobb előtt ajánlottuk fel az orosz és az ukrán népet a boldogságos Szűz Mária szent szívének, ezzel a világegyházhoz csatlakoztunk. Ez egy alapvető és nagyon mély vonulat.

– Az imádkozáson kívül mit tudunk tenni a szenvedőkért?

– Természetesen a segítő szeretet mindennapi lépéseiben és tetteiben is kifejezzük a hitünket. Gondolok itt a menekültek támogatására vagy akár a rászorulóknak segítésére Ukrajnán belül. Karitászszervezeteink át is mennek a határon, és teszik a dolgukat.

– A szentatya a katolikus világtalálkozón tett szeptemberi magyarországi látogatása nagy sikerrel zárult, Ferenc pápa elmondása szerint hatalmas élményekkel gazdagodott nálunk. A szentatya a látogatás után arról beszélt, hogy szívesen visszatérne hozzánk. Lát erre esélyt?

– Tudomásom szerint amikor a miniszterelnök úr húsvét után a pápánál járt, akkor állami részről meghívta a szentatyát Magyarországra. Ezzel a kormányfő reagált arra a gondolatra, amelyet Ferenc pápa bizonyos megnyilatkozásaiban megpendített. Mi pedig, magyar püspökök, szintén írtunk a szentatyának, és jövő tavaszra Magyarországra hívtuk őt. Még egy bizonyos pasztorális javaslatot is tettünk, hogy hová és milyen jelleggel lenne a legjobb ezt a látogatást megszervezni.

Coat of arms of Péter Erdő.svg

Erdő Péter főpapi címere és jelmondata: Initio non erat nisi gratia: Kezdetben nem volt más, csak a kegyelem

– Megjósolhatatlan, mit hoz a jövő. Néhány éve nem gondoltuk, hogy a pandémiához vagy az orosz–ukrán háborúhoz hasonló csapások sújthatják Európát. Mit gondol, mi jelenti majd a legnagyobb kihívást a magyar és az egyetemes egyháznak a következő évtizedekben?

– A nyugati világban mindig vallásszabadságról beszélnek. Ugyanakkor a vallás fogalma és mindazok a szükségletek, amelyek a vallás gyakorlásához kapcsolódnak, a keresztény gondolkodásból kerültek be a nyugati kultúrába. Ha olyan környezetben kell élnünk, ahol a közgondolkodást nem a zsidó–keresztény örökség határozza meg, akkor az olyan fogalmak is, mint a vallás, vallásgyakorlás és vallásszabadság, egészen más arculatot öltenek. Nekünk ezt is figyelembe kell venni, amikor a saját igényeinket, kérésein­ket, szükségleteinket a társadalomnak megfogalmazzuk. Ez egy nagyon komoly kihívás, adott esetben a keresztények élete és gondolkodásformája eltérhet annyira a tágabb környezettől, hogy ez már egy önálló etnikai csoportot jelent. Ennek a példáját látjuk a Közel-Keleten. Természetesen mindig az adott lehetőségek mentén, de a küldetésünket teljesítenünk kell!

– Hét évtized már ön mögött van, de a Jóisten segítségével hosszú aktív évek várhatnak még önre. Milyen tervekkel készül pályája következő szakaszára?

– Sok minden van folyamatban, az egyik ezek közül a plébániák megújítása. Az újraépítés programja elkezdődött a járvány előtt, és most újult lendülettel folytatjuk a fejlesztéseket. A másik dolog, hogy készülünk a szinódusra (egyházügyi kérdésekben tanácsokkal látják el a pápát – a szerk.), ami nem kis feladat. Át kell gondolni a teológiai alapokat, és hogy mik azok az intézményes formák, amelyek ezt, híven a tradícióhoz és a kinyilatkoztatáshoz, hatékonyan kifejezik. 

Borsodi Attila

magyarnemzet.hu
  • Rengeteg múlik a háború kimenetelén
    A tét az, hogy orosz föld vagy amerikai gyarmat lesz-e Ukrajna · Ukrán földhelyzet, 2. rész.
  • A Gazprom megkezdte a már leszerződött mennyiségek feletti gázszállítást Magyarországnak
    A Gazprom péntek reggel megkezdte a már leszerződött mennyiségek feletti gázszállítást Magyarországnak - közölte Menczer Tamás, a Külgazdasági és Külügyminisztérium kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséért felelős államtitkára Facebook-bejegyzésében.
  • Még gondolkodik az exelnök
    Mesterházy Attila megtartaná az MSZP nevet és a vörös szegfűt is.
  • Polgári körök, polgári sajtó
    A glaszékesztyűs magyar rendszerváltás és annak következményei (5. rész)
  • A woke imperializmus meleg fogadtatása
    Ha az embereknek meg lehet tiltani, hogy valakit a számukra ismerős néven említsenek, az arra utal, hogy a woke ideológia terjesztői már nem is palástolják autoriter hajlamaikat. Az ilyen gyakorlat a legrosszabb középkori igazságszolgáltatási szokásokra emlékeztet – írja Frank Füredi.
  • A Parlamentben nyílt meg a Kurultaj
    Több mint 20 nemzet képviselőjének jelenlétében a Parlamentben nyílt meg a Bugacon pénteken kezdődő Kurultaj hagyományőrző rendezvény.
  • Orosz forrás: ezres nagyságrendű ukrán veszteség
    Több mint kézezer embert vesztett az ukrán fegyveres erők 14. gépesített dandárja Szoledar térségében az orosz és a Donyec-medencei szakadár szövetséges erők támadása következtében - jelentette ki Igor Konasenkov altábornagy, az orosz védelmi minisztérium szóvivője a pénteki hadijelentést ismertetve.
  • A háborúk felelősei
    Kizárt, hogy Putyin (elemzést érdemlő) „dühe” ne játszott volna szerepet a támadási parancs előzményeként. Ő az, aki bármit csinált, a közvéleményt befolyásolni képes nyugati médiában csak és kizárólag negatív jelzővel illették, miközben elnöksége alatt a korábban szétzilált Oroszország újfent katonai és gazdasági hatalom lett – fogalmaz Földi László.
MTI Hírfelhasználó